A zeolit

Halaink, vízi élőlényeink anyagcseréje, vagy egyszerűen csak növényeink elhalt részeinek bomlása során vizeinkben-akváriumok, tavak - ammónia, és annak vegyületei is keletkeznek. Ezzel párhuzamosan megkezdődik egy egészséges rendszerben ezek átalakítása/lebontása, ezt nevezzük nitrifikációnak… de mit tehetünk ha túl nagy mennyiségben keletkezik például ammónia? Mi a teendőnk akkor ha tavunk-akváriumunk biológiai szűrése még nem eléggé hatékony ahhoz, hogy mindezt a nagy mennyiségben termelődő vízoldékony vegyületet feldolgozza, átalakítsa?

Nagyszerű segítség lehet ilyenkor egy olyan anyag, melynek segítségével például a keletkező ammóniát azonnal megköthetjük, mintegy kivonva őt a további körforgásból! Mint látható most is vizeink szűréséről lesz szó, de nem a fizikai, sem pedig a biológiai részről -itt a kémiai szűrést fogjuk taglalni, pontosabban annak egyik alkotóelemét, vagy ha tetszik anyagát. Alig pár évtizede annak, hogy a köztudatba beépült egy szinte „csodatévő kőzet” neve, mely rettentő sok minden mellett nekünk tavi és akváriumi felhasználóknak is igencsak hasznos lehet. Beszéljünk hát a zeolitról!

A zeolitot több helyen bányásszák hazánkban is, nagy mennyiségben található egyes tájegységeinken. Vulkanikus eredetű kiömlésekben piroklasztikus savanyú kőzetek gáz-üregeiben, a kőzetüveg átalakulásával jönnek létre, víz alatti robbanásos kitöréseknél. Amiről mi beszélünk azok valójában zeolitos riolittufák, amennyiben a zeolit tartalom meghaladja az 50%-ot. A zeolitok üreges kristályszerkezetű alumínium-hidroszilikátok.

Hazai előfordulásuk mellett a legjelentősebb bányák Görögországban, és Kubában találhatóak, de Ausztráliában, és például Japánban is igen jelentős mennyiségben bányásszák.

A zeolit nevének eredete is érdekes lehet: a görög zein (=forrni) és litosz (=kő) szavak összetételből származik, ugyanis felfedezték, hogy hő hatására mintha forrni látszana. Hevítés hatására ezek a kőzetek elveszítik a molekulárisan kötött vizüket, kristályszerkezetük ezáltal „lyukacsossá” válik, és ezek a pár mikronos méretű lyukak mintegy molekula szűrőként is funkcionálhatnak. Megjegyzendő, hogy magának a zeolitnak a módosításával változhat ennek a „szitának” a mérete-a lyukak mérete változik-, ezáltal meghatározható annak a molekulának a nagysága ami már éppen nem megy át a kristályrácson!

Rendkívül sokrétű felhasználást tesz lehetővé a zeolit csoport több mint negyven tagja, néhányat említsünk meg: alkalmazzák a mezőgazdaságban, iparban, gyógyászatban, vízkezelésben- hoppá, de hiszen minket ez utóbbi érint elsősorban!

Létezik egy klinoptiolit-Ca (Ca,Na,K,Mg)₄Al₃(Al,Si)₂Si₁₃O₃₆x24(H₂O) nevű ásvány is ami nekünk kell- ez is a zeolit csoport tagja, színe fehéres, halványabban és erősebben színezett vöröses és lilába hajló árnyalatokkal. Főként vízkezelésre használatos még olyan extrém körülmények között is mint például a szennyvíz kezelése. A modifikált zeolitot hő-és savkezeléssel, szervetlen ionok beépítésével készítik- ezek segítségével nagyban megnövelhető az anyag ammónia és foszfátmegkötő képessége!

Rendelkezésünkre áll hát egy speciálisan a mi hobbink számára előállított-hogy pontosabb legyek nekünk is alkalmas!- frakcionált kőzet, melyhez kis zacskókban, nagyobb zsákokban hozzájuthatunk-alkalmazzuk hát! De milyen célokra -ugye ez a kérdés? Mivel tudjuk, hogy a modifikált rácsszerkezet megköti az ammóniát, így első körben használjuk kémiai szűrőközegként…de használhatjuk jótékony aljzatként is, hiszen halaink egész nyugodtan keresgélhetnek benne, a kisebb alkotóelemek szélei nem élesek, illetve könnyedén legömbölyödnek! Az anyagból nyomelemek oldódhatnak ki, melyek segítik növényeink egészséges fejlődését-meg kell azonban jegyezni, hogy egyes források a vas kelátjának megkötéséről is említést tesznek, ezért szükséges ennek az elemnek a pótlása indokolt esetben.

A zeolit felületén, vagy magában a rácsszerkezetben is megtelepedhetnek hasznos baktériumtelepek-de e tekintetben és alkalmazása során nem erre koncentrálunk(vannak más és speciálisan erre kifejlesztett és használt médiáink).

Láthatjuk hát, hogy a zeolit segítségével már a keletkezése során azonnal megköthetjük az igen mérgező ammóniát, a foszfátokat, sőt egyes káros nehézfémeket is megköt! Érdekességképpen talán még azt is megjegyezném, hogy a zeolitot alkalmazzák takarmány kiegészítésre is, mosószerek adalékanyagaként, sőt vízlágyításra is.

Vízlágyítás? Igen hiszen a molekulaszűrőként való működés során a zeolit nátrium ionjai kalcium ionokra cserélődnek-ez azonban akvarisztikai szempontból nem teljes lágyítás, de tény, hogy a vizet lágyítja!

Összességében tehát egy kémiai szűrűről beszélünk, hiszen az ammónia mellett eltávolítja a nitrátot, foszfátot, nehézfémeket. Időszakos cseréje akkor válik szükségessé ha jótékony hatását kifejtve már telítődött. Javasolják a mechanikus tisztítását, ennek során időszakosan(két-három hetente) vízsugárral javasolt a felületét letisztítani. Regenerálása során azonban környezetre káros anyagok keletkezhetnek, talán jobb ezért újat vásárolni -ha mégis szeretnénk akkor rendelkezésre áll a megfelelő segédanyag!

A zeolit használható külső és belső szűrőkben töltetként vagy aljzatként is- édesvízi és tengeri akvarizálás során is. Nagyban segíti az algák elleni küzdelmet, és remekül helytáll vizeink jó minőségűvé tételében is! Halaink, növényeink meghálálják a folyamatos jó vízminőséget-egyedül csak a mindenhol jelentkező algák fognak bánkódni…ez viszont egyáltalán nem baj!